kérők hada..:O

eeeh.. CSAK én lehetek(és netalán tán Asami) olyan érzékeny, érzelmes, és túl lelkiismeretes, hogy ha valaki számtalanszor megbánt, de nem érdekli, sőt kiröhög emiatt, majd én mondok neki valamit, amit félreért, mert nem a megbántás volt a célom, s ez után kinyilvánítja, hogy márpedig ez neki rosszul esett, én érzem ritkaköcsögnek magam... :|| :'3

ennél már csak az önbizalomhiányom viccesebb... sorra érkeznek a felkérések irányomba, a bókok, meg miegymás(jobb esetben értelmes emberektől), és én pedig így sorra vagy elutasító vagyok vagy nem hiszem el vagy szimplán nem veszem komolyan.. :'DDDD

Legutóbb is egy ritkaaranyos dolgot mondtak nekem, és igazából még most sem hiszem el, és biztosítanak kétségeim alaptalanságát illetően, de egyszerűen olyan, mint egy mesevilág. Nem lehet ez az igazság.. 

/Ha itt vagy, hali!^^ (Ha nem, nem érdekel, max még hülyébbnek érzem magam, mint általában..:'DD)
Szóval csak annyit mondanék, hogy azok után, amiket egymás fejéhez vágtunk, néha inkább 30-70%-ban, és azok után, amiket tettünk vagy amiket teszünk/tek, én valamilyen szinten még szeretlek ^^ nyilván nem úgy, ahogy eddig, de fontos vagy, és ha valami bajod esik, nem rajtad verem le, hanem azon, akire nem azt mondom, hogy rábíztalak, de ha már így alakult(khmbasszamegkhm), a lelkére kötöttem, hogy vigyázzon rád. Nem érdekel, hogy ott tudott volna lenni, és befolyásolni az eseménye sorozatát or nem, nálam ő lesz az elsődleges bűnbak, és már így is úgy érzem, kijár neki egy s más, ha valami lesz veled, akk biztosan meg is kapja.:) kicsit eltértem, a lényege csak annyi akart lenni, hogy vigyázz magadra! ^^/

nászóvááál kitérő vége.
Tegnaaap áááh hát az nagyon jó volt :'33

Asamival megbeszéltünk egy talit 3-ra nyugatiba... Oké, elindultam, már az etelén járok, ekkor jön a telefon, hogy hát felsővezeték szakadás, mert miért ne..? Azt mondom fákyeeee~~ úgy is imádok várni, pláne úgy, ha semmi nem biztos, már pedig a MÁV-nál csak a késés az, és a várakozásnál csak a dögmelegben való, órákig tartó várakozás a jobb. Szóval jött a töprengés, hogy mostan akkor én mit is kezdjek magammal, eme a behatárolhatatlan időtartam alatt. Majdan jövé ama isteni szikra, hogy én most váratlan vendéget fogok játszani az élet hatalmas színpadán. Goo móriczka, és caplassunk el Hirocsánomhoz. Ő volt az egyetlen reményem :'3 Mialatt benyomtam a 22-es számot, rapid módban elmormoltam egy imát a repülő spaghettiszörnyhöz, és láss csodát, otthon voltak! *-* Szóval náluk dekkoltam úgy kb 6-ig :3
rá úgy kb fél órára már sikerült is megejteni a találkát zuglóban.:'DDD

attól kezdve volt ott minden, kő kövön nem maradt, vigyázz Pest, vigyázzatok Cupákok, Asa és Réka támadásba lendül!:'D 

elmentünk ázsiába, hátha nyitva van.. odaértünk 7-re, majd a biztonsági szépen elmesélte nekünk, hogy ez bizony 7-ig van nyitva.. OOYEEEE~~ Innen hova máshova, mint nyugatiba, keresni egy telefonfülkét, hogy megkérdezzem jóanyám, Asa nálunk alhat-éé. Végül ezt a küldetést is sikerrel nyugtáztuk. :3 

Mentünk kashmirhoz köszönni, közben hoztuk a formánkat, amit egyszerűen nem lehet leírni..:'33

Végül a citadellán kötöttünk ki, ahol Cupáktól kezdve, kóruson át, (szerintünk)sátánista nyuggerekig minden fellelhető volt...:'DDD Asami, nem csak a kedélyeket szereti felborzolni úgy látszik, hanem a Cupákok hajzatát is..:'3 aztán persze ment a para, hogy utánunk jön, és kitépkedi Asa összes haját bosszúból, de ez elmaradt.. :DD

Aztán hazamentünk, ott még mondoztunk és beszélgettünk mindenféléről, majd kemény 3 óra szunya ~w~

S mostan én is elmegyek szundítani, így fél 5 óra tájt már igencsak ezt kéne tennem..:'33

szóóval mata nee ~ :3♥♥

chibikee.