Azt, hogy azért nem megyek bele semmibe, mert attól, amit mondott, attól tartok, hogy ha lesz valami pálfordulás nála, és ezt akarná, én meg azt mondanám, hogy "bocs, már nem", és ettől neki rossz lenne, és ezt én nagyon nem akarom, már kicsit soknak tartom. . . Hiszen én most annyira túl vagyok már, hogy ne küzdjek annyira. Ha lesz lesz, ha nem nem. :DDD
Miért is kellett azt mondani..??? Nem az, hogy annyira megváltozott volna bennem valami, hanem azt hittem, tök jól elvan, erre . . . o.O Összezavar. . :"DDDD csak legyen neki jó, és jólesz ^^
Nem tudom, mi ez az érzés.. Iszonyat nagy hülyeségnek tűnhet, de lehet, ilyesmi az anyai szeretet..? o.O Mert ilyet még senkivel nem éreztem.. Hogy mindig ott állnék, hogy megóvjam minden rossztól, hogy megvigasztaljam, hogy tudjam, hogy jól megy a sora, és hogy ennyire nem tudok rá haragudni... És mindezt szerelem nélkül.. több ez, mint baráti szeretet, és több, mint szerelem. . . Azt hiszem. . . Vajon ilyen lehet az . . .? Mi van velem?
Erről igencsak sokáig tudnék filozofálni, hogy vajon mitől és miért van, de ezt leírni nem lehet normálisan. . . Legalább is úgy, hogy átadjam a lényegét. . .
No, majd csak lesz valami ^^
chibikee.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése