címmentesre sikerült..:)

Lehetséges, hogy visszaáll valamennyire az eddigi, tőlem már megszokott csend. Persze igyekszik az ember lánya, de mivel sikeresen átállítottam a telefonon a blogger kinézetét, amit persze nem lehet visszaállítani, ezért nem tudok arról írni, ugyanis nem tudja megnyitni az oldalt.. :/
De ha gépnél leszek, és rám tör az írhatnék, akkor természetesen lehet majd még gyönyörködni ezekben a - mostanában nem épp vidám, mondhatni letargikus hangvételű - irományokban..:)

Juuuuuj mi jutott eszembe.. :) Még talán tavaly olvastam ezt a kis egyperces novellát Örkény Istvántól..:

Hogylétemről

- Jó napot.
- Jó napot.
- Hogy van?
- Köszönöm, jól.
- És az egészsége hogy szolgál?
- Nincs okom panaszra.
- De minek húzza azt a kötelet maga után?
- Kötelet? - kérdezem hátrapillantva. - Azok a beleim.

Szerintem ez önmagáért beszél.:) Néha elég ismerős ez a helyzet..:') Csupán annyi eltéréssel, hogy ezt nem láthatja mindenki.. Ez nem fizikai dolog, amit bárki érzékelhet. Ez egy lelki dolog, amivel saját magamnak kell megküzdenem, és amit a barátok ismerhetnek igazán, hiszen az ember legfőképp a barátaival, a lelki társával, párjával osztja meg azon, dolgait, amin keresztül ő sérthető. Ehhez bizalom kell. Az ember természetéből adódóan egy önző lény. Mindenkiben, még a legnagyobb szentekben, és a főbb vallási vezetőkben is ott-ott lappang ez a dolog. Minden emberi lény sérthetetlen szeretne lenni, ha nem is testi szinten, de a lelkét próbálja óvni mindenki. Hiszen a lélek sebe sokkal nehezebben gyógyul, mint egy törés vagy egy nagyobb seb. Ezt nem fegyver okozza, hanem egy annál sokkal élesebb, és veszélyesebb eszköz, aminek az erejét fel sem fogja az ember, csak dobálózik vele, mint ninja a shurikennel, és ez a dolog nem más, mint a szó. Egy rossz szó, egy hibás hangsúly, és emberünket sokkal inkább meg lehet sérteni, mintha véletlenül megvágod valamivel. Van egy nagy különbség a fizikai és a szóbeli fegyverek között. Egy géppuska elől el tudsz bújni, találhatsz egy masszív tárgyat, ami megvéd, de a szó áthatol mindeneden, egyenesen a lelkedet célozza meg, és garantáltan el is éri azt. Lehet ezt rejtegetni, lehet úgy tenni, mintha nem is hallottad volna, de legbelül akkor is tudod, hogy elért hozzád az üzenete. És nem is mondod ki, nem mutatod, hogy ez mégis célba ért, te tudod.. és képes vagy akár napokat ezen rágódni.
Az önzőség itt nem abban nyilvánul meg, hogy van egy csokis kekszed, és senki másnak nem akarsz adni belőle, hanem ez esetben az önzőség egy védelmi mechanizmusnak felel meg. Az ember azt akarja, hogy ő neki ne essék semmilyen seb a lelkén, ezzel akarja magának biztosítani a teljes belső nyugalmat, a békéjét és ez az első mindenki számára, még ha valakin nem is látszik. Ez után jöhet minden más.
Tehát ahhoz, hogy valakinek kiöntsd a lelked, hogy megmutasd legbelső éned, meg kell bízni a másikban. Ezért ér kincset egy igaz barát. Róla tudhatod, hogy szándékosan soha nem lenne képes kárt tenni benned, sem testileg, sem lelkileg. Meghallgat, elmondja a véleményét amit talán eleinte kissé zokon veszel, de tudod, hogy ő a tanácsával csak a legjobbat szeretné neked. Nem szabad egy ilyen fontos emberre haragudni, ha egyszer esetlegesen rossz tanácsot ad. Az emberek hibáznak, olykor olykor rossz döntéseket hoznak, de senki sem tökéletes. Az, aki annak mondja magát, valójában sokkal alacsonyabb önbizalommal rendelkeznek, mint a többi ember, és ezt tartják megoldásnak. Emelnek egy falat maguk köré, felvesznek egy maszkot, hogy mások ne láthassák, hol vannak a gyenge pontjaik. Úgy vélik, ezzel sikerül megtéveszteni az embereket(ami nagy részben igaz is), és senki nem mer majd velük kikezdeni. Persze ennek is van hátulütője, mint mindennek. Nagy rá a valószínűség, hogy ezzel a fallal nem csak a rossakarókat, hanem a békés szándékkal közeledőket is távol tartják, így sokszor azok a legmagányosabbak, akikről az ember azt gondolja, hogy az ő önbizalmuk az eget verdesi, és az istenért nem szállnának le a felhők közül. Pedig igazából sokkal törékenyebbek, mint amilyennek látszanak.
Teljes mértékben elfelejtettem már, hogy mi is volt az alap szála ennek a kis monológnak, de úgy érzem nem is nagyon érdekel. Lehet, sőt valószínű, hogy elég kacifántosra, és összeszedetlenre sikeredett, de így jöttek a gondolatok.:)

chibikee.