gondolatfoszlányok

Valami közeledik.. Talán egy vihar.. hűvös, erős széllel. Csak ülök és meredek ki az ablakon. Nézem, ahogy a szél bele-belekap az ágakba. Kicsit, mintha tükrözné a bennem levő dolgokat. A néha feltörekvő káoszt, amit egy álarccal leplezek. Mindenki hiperakítív, folyton-vigyorgó, örök-optimista, mindig-vidám embernek ismer. És ennek örülök is. Ez a célom. Nem szeretem kimutatni kifejezetten, ha valami bajom van. Valahogy ezzel az álarccal próbálom a saját kis álomvilágomat élni, amiben minden rendben van, mindenre van megoldás. Csak néha amikor észbe kapok, hogy "ez mind szép és jó, de nem ez az élet.." kizökkenek a saját szájízem szerint megrendezett világomból. Rögtön máshogy nézek mindent. Az embereket, az élet dolgait... reálisan látom.. és nem egy szép látvány. Az embernek -aki amúgy milyen hú de jó barát- ilyenkor lehet meglátni az igazi oldalát... (nem mondok inkább nevet..) Ilyenkor lehet szépen rájönni, hogy átbasszák az embert. Amikor találkozóra kerül sor, ölelget, nyomatja a "jaj de hiányoztál"-t közbe le se szar, csak örül, hogy van valaki akinek mesélheti minden dolgát, amit persze figyelmesen kell hallgatni. De amint rajtad lenne a sor hogy valamicskét te is kiadhasd magadból a dolgokat.. Az máris nem olyan érdekes. Ezekben az esetekben lehet rájönni, hogy az emberek többsége iszonyatosan önző(tisztelet a kivételnek).
Mindezek ellenére nem akarok más lenni, megváltozni.. Egy bizonyos szemszögből jó, hogy nemlátják, ha bánt valami maximum annyit, hogy épp nem vagyok hiperaktív hipervigyorgó, csak egyszerűen mindenen nevetek, mert ebbe a világba nem is lehet már mást tenni.. Ha épp kijön belőlem a szarkedv, akkor megkapom, hogy miért vagyok ilyen búvalbaszott.. miért kell elrontanom mások jókedvét.. Csoda, ha utálok már magam előtt is sírni?
De viszont örülök, hogy vannak tényleg igaz barátaim, akik nem csak azért keresnek fel, hogy legyen kin röhögni, hanem hogy normálisan tudjunk beszélgetni, igazán boldogan nevetni. Akik képesek meglátni a különbséget az erőltetett és az igazi nevetés között. Rájuk komolyan tudok számítani. Remélem magára ismer ez a pár ember :3 Ha másért nemis, ezért érdemes élni. Az igaz barátokért. ♥
Komolyan szeretlek titeket (L)

Nos ez "kicsivel" komolyabb hangvételű iromány lett, de legalább kiadtam magamból.

chibi-nao-chan