kimondhatatlanul jó amikor az ember új suliba megy és talál egy embert akiről úgy gondolja, hogy megoszthatja vele minden gondját, baját.. sőt nem is egyet talál... de aztán jönnek a maguk rendje szerint a dolgok és az elején nagyon jó barátoknak hitt emberekkel hirtelen eltávolodtok egymástól... és marad 1... az az egyetlen ember, akiről azt gondolod, hogy nélküle nem lenne teljesaz életed.. azt az egyet a lelkitársadnak gondolod, és ha bármi történik veled - legyen az jó vagy éppen rossz - meg akarod veleosztani... ha öröm akkor azért, hogy neki is egy kis boldogságot hozz az életébe, és ha bánat, akkor csak szükséged van arra, hogy ez a bizonyos barát melletted legyen, egy tartóoszlopa lesz az életednek...
de mi van akkor, ha ez a pillér hirtelen eltűnik, mintha soha nem is lett volna ott.. hát... erre mondják az emberek konkrétan azt, hogy szívás... és azt hiszem ezt most megtapasztaltam...
no... mennem kell... inkábbnem vesézem ezt tovább.
jóccakát.. :3
chibikee.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése